AZ A BALFÉK TOMMY SULLIVAN
…
- Jaj, Tommy – nyögtem fel, a szememet forgatva. – Komolyan azt hitted, hogy bevallják? Ösztöndíjakról volt szó, Tommy! És különben is, azt hitték, úgysem mered megcsinálni.
- Ösztöndíjak? – nevetett fel Tommy gúnyosan. – Tényleg, azért háborodott fel mindenki annyira! Hogy szegényen nem kapnak majd ösztöndíjat. Ugyan már, Katie! Senkit sem érdekelt, mi lesz velük. Mert ebben az ostoba városban csak egyetlen dolog számít: az állami bajnokság.
- Amit fel kellet adniuk – frissítem fel az emlékezetét.
- Mághozzá nagyon helyesen – mondta Tommy határozottan. – Csaló banda. Nem érdemelték meg, hogy játsszanak.
- Tommy! – Megráztam a fejemet. Hihetetlen, hogy még ennyi idő után sem fogja fel a dolog jelentőségét. – A Kahogokról volt szó. Megmondtam neked, hogy en írd meg. Megmondtam, hogy az emberek nem fogják…
Felemelte a kezét, hogy megállítson.
- Ne izgulj! Hallottam, amit mondtál. Nem hibáztatlak, amiért anno inkább távol tartottad magad tőlem. Nem volt más választásod, különben nem élted volna túl. Ez itt a Kahogok földje. Megértettem.
Nem tudja. Hihetetlen, de nem tudja. Tommy Sullivannak fogalma sincs róla, hogyan másztam ki a népszerűtlenség rettegett mocsarából, ahová azért kerültem, mert azután is kapcsolatban maradtam vele, hogy a cikkét lehozta a Sas. Fogalma sincs róla, mit tettem, hogy meggyőzzem a barátaimat – és legfőképp Seth Turnert – arról, hogy Tommy Sullivan és én egyáltalán nem vagyunk barátok.
Nem tudja, mert ha tudná, ahhoz neki is lenne egy-két szava.
… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
